Mikor érdemes meszet és műtrágyát kijuttatni?
Az Európában évente felhasznált műtrágya közel felét a gazdálkodók a tavaszi vetés főszezonjában vásárolják meg. Ennek következtében a műtrágyaiparnak gyakran nehéz kielégítenie a vevői igényeket ebben a 6–8 hetes időszakban. A tavaszi főszezonban jelenleg felhasznált műtrágya nagy részét az év más szakaszaiban is ki lehetne juttatni. Ha a gazdálkodók a műtrágyázást egyenletesebben osztanák el az év során, a kereskedők sokkal jobban tudnák biztosítani számukra a kívánt műtrágyafajtákat és -mennyiségeket. A testre szabott kijuttatási szolgáltatások javíthatók lennének.
Sok esetben szezonon kívül kedvezményeket lehetne adni. A kereskedők egyéb szolgáltatásai is hatékonyabban volnának nyújthatók, mivel a kereskedőkre nem nehezedne akkora időnyomás. Ezenkívül az egész évre elosztott egyenletesebb kijuttatás azt jelentené, hogy a tavaszi vetéshez szükséges műtrágya nagy része már a földön lenne. Ez értékes időt takarítana meg a tavaszi vetésnél, és kizárná annak kockázatát, hogy a műtrágyát tavasszal a nedves talaj miatt nem lehet kijuttatni. Az őszi műtrágyázás ráadásul csökkentené a kijuttató gépek okozta talajtömörödés problémáit, mivel a talajnak télen át lenne ideje fellazulni.
A mész és a műtrágyák kémiai reakciói a talajban
Amikor meszet és műtrágyát juttatnak ki a talajra, számos kémiai reakció megy végbe – egyesek azonnal, mások csak hosszabb idő alatt. Ezek a reakciók nagy hatással vannak arra, hogy mikor lehet a meszet és a műtrágyát kijuttatni, és mennyire hatékonyan veszik fel a műtrágyát a növekvő kultúrnövények, ami viszont kihat a mész és a műtrágya használatából származó gazdasági hozamra.
A talaj, a mész és a műtrágya közötti kémiai reakciók jellegének jobb megértéséhez először a talajt kell megvizsgálnunk.
A talajban lévő szabad felület nagysága, amellyel a mész és a műtrágya érintkezik, rendkívül fontos. Ez a tényező a talaj agyagtartalmával függ össze, mivel a talaj potenciálisan reakcióképes felületének legnagyobb részét agyagrészecskék alkotják, és az agyag térfogategységenként nagyobb felülettel rendelkezik, mint a homok vagy az iszap.
Amikor meszet és műtrágyát juttatnak ki a talajra, számos kémiai reakció megy végbe – egyesek azonnal, mások csak hosszabb idő alatt. Ezek a reakciók nagy hatással vannak arra, hogy mikor lehet a meszet és a műtrágyát kijuttatni, és mennyire hatékonyan veszik fel a műtrágyát a növekvő kultúrnövények, ami viszont kihat a mész és a műtrágya használatából származó gazdasági hozamra.
Az egyes talajrészecskék ásványi formája, valamint az, hogy ezeket az ásványi talajrészecskéket milyen mértékben vonták be oxidok és szerves anyagok rétegei, szintén befolyásolja a talaj összreakcióját.
A talaj minden agyagrészecskéje negatív (–) nettó töltéssel rendelkezik. E negatív töltés miatt az agyagrészecskék reakcióba lépnek a mész és a műtrágyák azon összetevőivel, amelyek a talajba juttatva pozitív (+) töltésű részecskékként (kationokként) oldódnak fel. A meszes anyagok feloldódnak, és közben pozitív töltésű kalcium- (Ca++) és/vagy magnézium- (Mg++) ionokat szabadítanak fel, egyes műtrágyák pedig feloldódnak, és pozitív töltésű ionokat (ammóniumnitrogén (NH₄⁺) és kálium (K⁺)) képeznek. Az ilyen pozitív töltésű ionokat (kationokat) a talaj negatív töltésű összetevői vonzzák.
Mész
Mészként rendszerint őrölt mészkövet, őrölt márgát vagy égetéssel úgy átalakított mészkőtermékeket használnak, hogy azok vízben jobban oldódnak, mint maga az őrölt kőzet. Európában messze a leggyakrabban használt meszes anyag az őrölt mészkő (mezőgazdasági mész), amely nagyrészt kalcium-karbonátból áll. Egyes esetekben elegendő magnézium-karbonátot tartalmaz ahhoz, hogy a meszet „dolomitosnak” nevezzék.
A talajra kijuttatva a meszes anyag reagál a talaj nedvességével, és közben kalciumrészecskéket vagy – dolomitmész esetén – magnéziumrészecskéket szabadít fel. Az a sebesség, amellyel a meszes anyag feloldódik és ezeket a részecskéket felszabadítja, nagymértékben attól függ, hogy milyen finomra őrölték és milyen kémiai formában van jelen (karbonát, oxid vagy hidroxid). Minél finomabb az anyag, annál gyorsabban oldódik. Az oxidok (égetett mész) és a hidroxidok (oltott mész) vízben jobban oldódnak, és lényegesen gyorsabban reagálnak, mint a karbonát formájú mész (kalcitos mezőgazdasági mész vagy dolomitos mezőgazdasági mész).
A kalcium- vagy magnéziumrészecskéket a talajban lévő agyagrészecskék vonzzák és tartják vissza, miután a meszes anyag feloldódott. Ezáltal semlegesítődik a talaj savtartalma, ami a pH-érték emelkedéséhez vezet. Ez azt is jelenti, hogy a mész nem hatol különösen gyorsan lefelé a talajba – az extrém homokos talajok kivételével. Emiatt a meszet bármikor ki lehet juttatni, amikor csak lehetséges, de ezt az ültetés előtt kellő időben kell megtenni, hogy elegendő idő maradjon a talajjal való megfelelő reakcióra és a savtartalom semlegesítésére.
Nitrogén (N)
Fontos, hogy a kultúrnövény leggyorsabb növekedésének idején elegendő nitrogén álljon rendelkezésre a talajban. Alapvetően kétféle nitrogént használunk: 1) ammóniumot vagy ammóniumképzőket (karbamid, vízmentes ammónia) és 2) nitrát formákat. Levegőztetett talajokban az ammóniumnitrogén a talajban nitrát formává alakul. A nitrát forma a talajvízben teljesen oldódik, ezért a talajvíz mozgásának irányába vándorol.
A talaj hőmérséklete befolyásolja azt a sebességet, amellyel az ammóniumnitrogén nitráttá alakul. Általánosan úgy tartják, hogy ez az átalakulás a fagypont körüli vagy az alatti hőmérsékleten elhanyagolható, míg 10 °C feletti talajhőmérsékleten gyorsan lezajlik. Ez azt jelenti, hogy a vízmentes ammónia, a karbamid vagy a nitrogénműtrágyák más ammóniumformáinak őszi vagy téli kijuttatása parlagon hagyott területekre nem észszerű eljárás.
Mivel a nitrátnitrogén a talajvízzel együtt vándorol, erős csapadék idején kimosódással elveszhet a növények gyökérzónájából, ami a víz nettó átszivárgásához vezet a talajszelvényen keresztül. Ha az átszivárgó víz elég mélyre jut ahhoz, hogy elérje a talajvízszintet, a nitrát a talajvízen keresztül a vizekbe kerül. Európában októbertől áprilisig általában vízfelesleg lép fel. Ha viszont a lefelé szivárgó nedvesség nem éri el a talajvízszintet, a nitrátnitrogén ismét felfelé vándorolhat, mivel a talajvíz nettó mozgása a párolgás és a párologtatás miatt a felszín felé tolódik.
Mivel a nitrát szerkezetében oxigént tartalmaz, a pangó vizes talajokból származó nitrogénműtrágya-veszteségek más okból is jelentősek lehetnek. A levegőigényes talajbaktériumok elvonják a nitrátnitrogénből az oxigénjét, ha a talajban nincs elegendő szabad oxigén az igényeik kielégítésére. Ennek a folyamatnak a során a nitrátnitrogén gáznemű nitrogénformákká alakul, amelyek aztán a talaj felszínén át távoznak. Az el nem korhadt szerves maradványok jelenléte felerősíti az ilyen veszteségeket a pangó vizes talajokban, egyszerűen azért, mert ezek a maradványok aktívabbá teszik a talajbaktériumokat, és azok több oxigént fogyasztanak.
E nitrogénreakciókkal kapcsolatban két pontot kell kiemelni: 1) Bár az ammóniumnitrogén kezdetben az agyag és a szerves anyag felületére adszorbeálódik, Európa bizonyos éghajlati körülményei között nem marad sokáig ammónium formában. Nitrátnitrogénné alakul. 2) A nitrátnitrogén gyorsan elvész a talajból, vagy kimosódással, vagy gázként. Vannak azonban jelek arra, hogy a nitrátnitrogén kimosódása a vörös talajokban nem olyan gyors, mint a barna talajokban.
Ezek a reakciók azt mutatják, hogy a nitrogént a kultúrnövény akkor hasznosítja a leghatékonyabban, ha a növekedés alatt vagy közvetlenül a növekedés megkezdése előtt juttatják ki. Ezen óvintézkedések ellenére vannak olyan esetek, amikor a nitrogén szakaszos kijuttatása értelmes lehet. Például a nitrogén kijuttatása utáni erős esőzések kimosódási veszteségekhez vezethetnek az áteresztő talajokban, vagy denitrifikációs veszteségekhez a pangó vízre hajlamos talajokban.
Foszfor (P)
Amikor foszfátműtrágyát juttatnak ki a talajra, az nagyon gyorsan reagál, és olyan vegyületeket képez, amelyek kevésbé oldódnak, mint az a forma, amelyben a műtrágyát kijuttatták. Ez elsősorban a talajban lévő vas- és alumínium-oxidoknak tulajdonítható, amelyek gyorsan reagálnak a kijuttatott foszfáttal, és ezáltal kevésbé oldhatóvá teszik azt. Emiatt a foszfátok nem mozgékonyak a talajban. A kijuttatott foszfátot tartalmazó legfelső talajréteg eróziója a legvalószínűbb út, amelyen a foszfátok elvesznek a talajból.
Mivel a foszfátok a talajban viszonylag mozdulatlanok, nincs jelentősége annak, hogy a kultúra növekedési ciklusának mely időpontjában juttatják ki a foszfátműtrágyát. A foszfátok talajban való hosszú tartózkodási ideje miatt hosszú időn át állnak a kultúrák rendelkezésére. Ritkán fordul elő, hogy a kultúrának juttatott foszfát több mint 25 százalékát már a kijuttatás utáni első évben hasznosítsák.
Kálium (K)
A kálium kioldódik a műtrágyából a talajban, az agyagrészecskék vonzzák, és olyan szilárdan megkötik, hogy a kimosódási veszteségek elhanyagolhatók. A nagyon kevés agyagot tartalmazó homokos talajokban a kálium kimosódási veszteségei problémát jelenthetnek. A legvalószínűbb káliumveszteségek az erózióból eredő üledékveszteségből keletkeznek. Nem valószínű, hogy egy adott évben kijuttatott kálium több mint 40 százalékát még ugyanabban az évben hasznosítanák a kultúrnövények.